SzomatoDráma játékvezetés
Hamarosan én is SzomatoDráma játékvezető leszek!
Ahogy a Megérintett a SzomatoDráma című előző bejegyzésemben olvashattad, beleszerettem egy hatékony önismereti eszközbe, módszertanba. Ha minden jól megy, jövőre már neked is megmutathatom, hogy milyen csodálatos az egész. Ez a nagy kaland indult el nekem idén ősszel, és mit mondjak, már az első hospitáló napok alatt csordultig teltem szeretettel. Gyönyörűnek látom az embereket (amikor épp nem a Facebook kommentszekciókban acsarkodnak).
Széppé, megérinthetővé, és a történeteinken keresztül lélekben egyenrangúvá tudjuk szeretni egymást, ha nem az egónkra figyelünk! Hisz, mindenkinek (az a bátor tippem, hogy nincs kivétel) ott van a sok tátongó vagy éppen pont gondosan betakargatott, rejtőzködő fájdalom a lelkében; mint egy lutra album tele ragasztgatva a rokonaink, exeink, barátaink, munkatársaink könnyáztatta fényképeivel. Ott van a batyunkban a rosszul sikerült döntések garmadája, sebző rokonokkal írt múltak hegei, szerelmi drámák csalódásai, emberi gyöngeségeink, veszteségeink, meghiúsult álmok, sértések, tragédiák hamvai, elherdált idők, befejezetlen életek …
Azt látom, hogy a sebeinkben nem vagyunk nagyon mások!
Hasonlóan fájunk, és ha meg merjük mutatni a sebezhető énünket egymásnak, barátságosabbá válunk. Amikor szép lassan újra megnyílunk a bizalomnak, és esélyt adunk arra, hogy a másik vagy mások is láthassák, hogyan gyötört meg minket az életút (vagy épp mi magunkat), akkor egyszerűen leolvadnak a maszkjaink. Mert meglátjuk, hogy az életmegsebződéseinkben való kiszolgáltatottságunkban bizony hasonlóak vagyunk.
Ott állunk mind az életút egy pontján megérinthetően, szeretetre és megbocsátásra éhesen, vágyakozva arra, hogy máskor ügyesebbek lehessünk egy emberi kapcsolatban. S reménnyel telünk újra meg újra, hogy esetleg majd most mások is hátha kevésbé bántanak minket …
A sebeinken, és a szeretetéhségünkön keresztül mindannyian törékeny, érzékeny, kiszolgáltatott emberi lények vagyunk. Az életút során szükségünk van egymásra. Ezért (is) vagyunk itt a bolygón, hogy ott legyünk egymásnak az életeinkben! Azért, hogy mindazok helyett, akiknek gyógyító módon szeretnie „kellett” volna, legyen valaki más, aki ügyesebben vagy egészségesebben szeret. S hogy amikor meggyógyulunk, akkor már ne mások helyett, hanem – mindemellett – szerethessük egymást.
A játék felszabadító ereje
A képzésen, eljátszani mindenféle rokont, kvázi bárkit valaki más életében … felszabadító. Mindent kimondtam szerepből, amiért zokogtam és fájtam másnak, hogy hogy teheti ezt velem. Minden voltam már egy játék erejéig másoknak, akinek szerepében az életemben a szeretteim állnak.
Ha más nem egy óra erejéig voltam mindaz, akikre haragudtam az életemben, sebzett gyermekként. S hasonló helyzetekben találtam magam szerepből, mint amiben azok lehettek, akiket nem akartam vagy nem tudtam megérteni. Egyszer csak ott álltam az életem összes szereplőjének helyében, – a csoporttársaim életében. Majd este hazamehettem, és nem tartoztam felelősséggel azokért a vétkekért, amiket mások megtettek (velem otthon, vagy a többieknek otthon), de helyettük is mélyen magamba szálltam. S arra gondoltam: miért bántjuk ennyit egymást? Hogyan lehetne a rokonságot, és emberi kapcsolatainkat másképp csinálni?
S ettől valamilyen különös érzékenység mentén, megbocsátottam mindenkinek, akivel valaha találkoztam. Azt érzem most, hogy a világ sokkal kisebb hely, mint hisszük, és a SzomatoDráma kiváló lehetőség arra, hogy ezt mélyen megérthessük, megérezhessük és felébredhessünk egymásra. Totál kész vagyok ettől … (jó értelemben).

Mindig is empatikus segítő voltam. De még sosem voltam ennyire mélyen kiérzékenyedve, és nyitott arra, hogy végérvényesen megértsem: minden emberi tett és reakció mögött emberi történetek, és igen gyakran drámák állnak. Melyekre olykor soha rá sem látunk, ritkán tudjuk feltárni a teljes képet. S ámbár sok türelem, és elkötelezett szeretet kell ahhoz, hogy ehhez megszelídüljünk, meghallgassuk egymást, de azt hiszem nincs más út.
Ezt eddig is tudtam de most még inkább fontosnak érzem, hogy valamennyiünknek értenünk kell, hogy sok minden a pszichénkben az emberi történeteinken, jelentéstársításainkon, érési és észlelési folyamatunkon keresztül épül fel. Vagy épp omlik le. Ezért fontos rendbe tenni a múltunkat, ha egészségesebb, boldogabb jövőre vágyunk.
Talán a fejlett, tudatos, és egészséges társadalom alapja is ez lesz egyszer!
Az egyén szeretetben, és múltban meggyógyult önképe. Az egyén nem eltakart, hanem felvállalt sebzettsége, és sebezhetősége. Az egyén vágya arra, hogy megismerje a múltját és meg is gyógyítsa önmagát abban, amiben csorbát szenvedett. Az egyén önállósága a saját mentálhigiénéjében, önismeretében, és felelősségvállalása abban, hogy felnőttkorban ez nem a szüleinek a dolga már, hanem csakis önmagáé.
És amikor olyan társadalmunk lesz, amiben egyéni céllá és törekvéssé válik a személyes múlt-feldolgozásunk, jelenbe érkezésünk, lelki jelenlétünk, akkor bátrabban egymás felé fordulhatunk újra. S tehetünk valami olyat, amiben megalapozódik a tudatos ember világképe is: szeretetben emlékezhetünk magunkra, egymásra és a Szentsége.
Amikor úgy élünk, hogy nem felejtjük el a történetek mikrorészleteit, akkor biztosak lehetünk abban, hogy jelen vagyunk ott, ahol épp vagyunk. Mert a részletes megfigyelőképességem a jelenlét miatt is történik. A jelenlétben bennünk mindig az a Transzcendens Tudat szemlélődik, ami egyszerűen szereti azt, amit lát (s nem ítéli meg). Amikor az ember szeretetben van önmagával, és a történeteivel, a világ is kisimul benne.

Sok kisimult élettörténet, katalizálja a boldogságot. A boldog ember a megbékélés elméjével tekint másokra, és többé már nem arra reagál, aminek reaktivitására az éretlen egója serkentené, hanem arra, ami benne a Tiszta Tudat érett impulzusa. Innen nézve, akár mind meg is érthetjük: tényleg a szeretet a végső válasz, aminek örvénylésében tényleg mindenki a rokonunk …
Ebben a bejegyzésben nem a SzomatoDráma hivatalos szakmai információit olvashattad, csak a saját szubjektív élményemet. Szakmaibb tartalmakat később láthatsz tőlem, amikor már én is végzett játékvezető leszek.
Tetszett a bejegyzésem? Iratkozz fel a Blogra, és automatikusan értesítést küldök neked, ha új cikk kerül fel a honlapra. És ne aggódj, nem bombázlak kéretlen értékesítési tartalmakkal.
Fotók: Magnific
Tetszett? Támogasd a munkámat. Oszd meg! Köszi! 🙂