Minden rendben
Tudat

Minden rendben van!

Hiszek abban, hogy az életünkben minden egyféle organikus rendben van.

Természetes úton, fejlődési pályán, haladó Rendben, nagy R-el, egy nagyobb égi, szellemi Rendezettségben. Még akkor is, amikor éppen gubancolódunk, feszülünk, szenvedünk. Ezt látom, visszanézve az életemre, hogy mindig valahol ott lépdelt körülöttem a megoldás is, legfeljebb lassan ismertem fel. Kis és nagy benső poklaim idején is ott volt a megértés s a bölcsesség, és soha, de soha nem hagyott cserben az élet maga.

És ezt látom a klienseim életében is, hogy előbb vagy utóbb kidolgozzák a megoldásaikat, megfejlődik amit kell. S végig a tanulásuk során ott látom körülöttük a nagyobb Rendet, ami vigyáz rájuk. Ezek miatt végtelen bizalommal, és bátorsággal élek. Nehéz Sorssal, de nagy rugalmassággal utazom.

Benső erőforrás

A mai SzomatoDráma tanuló napunkból is ezt vittem tovább, hogy van körülöttünk, bennünk és az emberi kapcsolódásaink mélyén valami ősi természetes erőforrás, ami átél rajtunk. S mindent gatyába ráz.

Önátadás

Ahhoz, hogy belekapcsolódjunk e Rend áramlatába valahogy fel kell oldódjunk a személyiségünk kontrolljában. Merni kell elengedni az irányítást, bármiféle szándékot, az akarást, a beavatkozás vágyát. SzomatoDrámán sehogy máshogy nem tudok lenni. A láthatatlan térben mozdulok, eggyé válok azzal ami van, fel kell feküdjek a víz felszínére és hagyni, hogy az áramlat vigyen. Fuh irgalmatlan nehéz, le is vert a víz és remegett az egész testem attól a helyzettől, hogy gyakorló játékvezető voltam.

Volt egy pillanat, amikor megszólalt valamelyik túlaggódó énrészem:

– jesszus Nia, el ne rontsd az életét….! Talán jobb lenne, ha mégis irányítanád itt szépen a dolgokat! – suttogta elszántan. És hála a jó Istennek meg tudtam mosolyogni ezt a kósza kontrolligényt, túlzó felelősséget, majd visszahelyezkedtem az önátadásba. S újra a főszereplőért voltam jelen. (*Főszereplőnek nevezzük azt, akinek a témáját épp megjelenítjük a szőnyegen.)

Mindenki önfeledten játszott, s én felfedezhettem a vezetés és kísérés közötti jótékony különbséget. Mindez szabaddá tett engem, a témahozót és a játékosokat is (az egómtól szabaddá). Nem álltak a félelmeim többé az útban, és akkor egyszer csak itt is felismertem … minden Rendben van.

A neutralitás a segítői életút hosszas tanulása és kihívása!

A segítői neutralitás (semlegesség) a coaching és egyéb segítő szakmák egyik legfontosabb etikai alapelve. Azt biztosítja, hogy a folyamat a kliens szükségleteiről szóljon, és mi szakemberek ne kényszerítsük rá a saját értékrendünket, nézőpontunkat. Légy pártatlan. Légy ítélkezésmentes. Ne okoskodj. Ne vezess. Ne légy sok. Ne légy kevés. Ne vonódj be. Ne izegj ne mozogj az egóddal… – tanultam meg ezer évvel ezelőtt a szupervizori tanulmányaim alatt, és évekig gyakoroltam. S vagy ezerszer megszegtem, mert az a fránya jó szándék… és megoldásorientáció… és hatékonyság elvárás… és … sok minden szervezi ezt. De mégis gyakorolni kell, mert ez a kliensekért van. És most újratanulom, egy teljesen másmilyen kontextusban, mint a többi alkalmazott módszertanban, amiket használok.

A szinte észrevétlen kísérés, gyengéd tértartás, stabil jelenlét, rendszerszemlélet, hozzáértő alázatos hátralépés gyakorlata ez most számomra. Amiben épp újraérlelődöm. Hálatelt szívvel.

Rend

A jelenlét

  • figyelmessé tesz a megfelelő pillanat kiválasztására, amikor szólhatok,
  • megszelídit a hatékony mozdulatlanságra,
  • megtanít egyszerűen csak megfigyelni és szeretni mindazt, amit látok.

Szeretni a történeteket, az embereket, az életdrámáikat, a mélységet, a magasságokat, a sötétnek tetsző helyzeteket és fényes emberi esélyeket. A jelenlét megmutatja, hogy ámbár igen, ez itt a szőnyegen a mi életünk, de nem csak a miénk. Családunké. Csoporttársainké. Az emberiségé. Hiszen hasonló életjátszmákban, és fejlődnivalókban tanulunk embernek lenni.

S ott van mindeközben a Rend!

A Rend megmutatja, ha jelen vagyunk neki, hogy az életünk az Életé is. Ezért a kis életünk rendje, a nagy Élet Rendezettségében igen fontos alkotóelem. Dolgunk vigyázni magunkra, a lelkünkre, amit Isten adott, s a testünkre, amiben utazunk. És a kapcsolatainkra, amikben sebződünk… és ha a sebek ellenére is szeretünk, akkor bizony reziliens módon – gyógyulunk.


Ebben a bejegyzésben nem a SzomatoDráma hivatalos szakmai információit olvashattad, csak a saját szubjektív élményemet. Szakmaibb tartalmakat később láthatsz tőlem, amikor már én is végzett játékvezető leszek. 


Tetszett a bejegyzésem? Iratkozz fel a Blogra, és automatikusan értesítést küldök neked, ha új cikk kerül fel a honlapra. És ne aggódj, nem bombázlak kéretlen értékesítési tartalmakkal. 


Fotók: Magnific

Tetszett? Támogasd a munkámat. Oszd meg! Köszi! 🙂

Y